Enoch Ferngren és William Kopitke először ellenőrizték a fröccsöntési folyamatot. E folyamat elve az üvegáru fújásából ered. 1938-ban Ferngren és Kopitke egy fúvógépet építettek és eladta a Hartford Birodalomnak. Ez a kereskedelmi fúvási eljárás kezdete. Az 1840-es években a műanyag termékek sokfélesége és mennyisége nagyon korlátozott volt, így az ütésformázási folyamat csak nagyon későn alakult ki. A termékek sokféleségének növekedésével és a termelékenység növekedésével egyre több műanyag terméket gyártanak a fúvási eljárással. Az Egyesült Államokban az üdítőitaliparban a műanyag tartályok száma 1977-ben nulláról 1999-ben 10 milliárdra nőtt.
A fröccsöntési eljárás a második világháború alatt kis sűrűségű polietilén injekciós üvegeket termelt. Az 1950-es évek végén a nagy sűrűségű polietilén születésével és a fröccsöntő gépek fejlesztésével széles körben használták a fröccsöntő technológiát. Az üreges tartályok akár több ezer liter térfogatúak lehetnek, és néhány számítógép vezérelt. Az alkalmas fröccsöntő műanyagok közé tartozik a polietilén, a polivinil-klorid, a polipropilén, a poliészter stb., És az így kapott üreges tartályok széles körben használhatók ipari csomagolóedényekként.
A parison gyártási módszer szerint a fúvás formázása extrúziós fúvóformázásra és fröccsöntési formákra osztható, az újonnan kifejlesztettek pedig többrétegű fröccsöntéssel és feszítőfúvással készülnek.
Az extrudálási eljárás során a lágyított műanyagot először egy csavarral extrudáljuk az extrudálási fúvószerszámba, majd a következő öntőformát és sűrített gázt használjuk a termék öntéséhez.